About

Világéletemben szerettem olvasni. Igen, először meg kellett tanulnom, ami nem esett nehezemre, hiszen körülvettek a könyvek. Soha nem volt elég hely nekik. Most is ott fekszenek a ruhák helyén, a szekrények aljában, az ágyneműtartóban, a parkettán. Természetes élőhelyükön, a polcokon is túlszaporodtak, dupla sorokban tömörülnek. Szerencsére jól megférnek egymás mellett.
A családunkban mindenki sokat olvasott, még a Nagymama is „bűnözött”, noha az volt a véleménye, hogy időpazarlás, ami elveszi a hasznos, és értelmes dolgoktól az időt. Nekem akkor van ilyen érzésem, amikor reménykedve végig szenvedek egy olyan irományt, aminek se füle, se farka, és még csak nem is szórakoztató.
Szerencsére sokkal több csodálatos művel találkoztam. Szeretném leírni milyen gondolatokat ébresztettek bennem, mi a véleményem róluk.